Kiegészítő lemezről ismertetőt írni általában nem jó üzlet. Az ember nem akar az alapjátékról beszélni (ahhoz túl lusta), viszont hamar kiderül, mennyire ismeri azt, hiszen ennek függvényében tud említést tenni a bővítmény okozta változásokról.

Különösen igaz ez a Civilization-sorozatra. Ennek tagjai rengeteg rajongót nyertek már maguknak, akik egyszerre áldják és átkozzák a Sid Meyer által életre hívott franchise-t. Áldják, mert időről időre olyan játékélményhez jutnak, melyhez kevés hasonló van. Átkozzák, mert ez az összetett sakk-klón elveszi az időt a többi játéktól (meg az alvástól, az evéstől, de valószínűleg a háborútól és a szextől is). A „Csak még egy kört!” fogalom cseppet sem túlzás, mint ahogy az is tény, hogy amikor kimondjuk, akkor valójában „Csak még egy órát”-ra gondolunk. Egy ütős Civ-party közben (legyen az multi-, vagy single player) nem számít, hogy hajnali kettő van. Egyetlen dolog számít, az, hogy a surmó németek hátbatámadtak minket és rá akarják tenni a mancsukat egyetlen, féltve őrzött alumínium-lelőhelyünkre.

Mindenkit, aki érintett, meg kell nyugtatnom (vagy el kell keserítenem), mert a Warlords nem az a kiegészítő, ami elrontaná a játékélményt. Ha száraz tényekben akarom érzékeltetni, mit ad a Civ IV-hez, hamar végzek: hat új nemzetet és négy új vezetőt meglévő nemzetekhez, három új világcsodát, új vezető-tulajdonságokat, nemzetspecifikus épületeket és új speciális harci egységeket, néhány új, minden nemzet számára elérhető harci egységet (mint a görög gálya, vagy az Age of Empiresben megismert és megutált Trebuchet), valamint új Great People-t, a warlord unitot és nyolc részletesen kidolgozott scenario-t. Ezen felül természetesen többjátékos bővítéseket. A százoldalas magyar kézikönyvben valamilyen rejtélyes oknál fogva büszkén hangsúlyozzák, hogy a kiegészítő az alapjáték legújabb, 1.61-es patch-ét is tartalmazza.

Gyakorlatilag ki is merült az újdonságok ismertetése, mégis hiba lenne, ha itt abbahagynám a cikket. Egyrészt kénytelen vagyok külön írni a scenariok-ról, mert amit a Firaxis ezen a téren letett elénk az asztalra, az zseniális. Másrészt (akárcsak a Civilization IV-ről szóló írásomban) itt is szeretném a gyakorlatban bemutatni, hogyan hatottak a fejlesztések a játékmenetre.

Kezdjük rögtön a küldetésekkel! Ezek érdekes dolgok, nem minden játékosnak van türelme hozzájuk. Az új missziókat azonban megéri próbálgatni egy kicsit, hiszen számos néppel és egységgel kizárólag így találkozhatunk, ráadásul a körről körre bonyolódó játékmenet is izgalmas kihívásokat jelent. Az én kedvencem a mongol hadjárat, melynek során igazi tatárjárásba bonyolódhatunk akár Magyarország területén is, és itt kitapasztalhatjuk a warlord unit működését is. A legnagyobb öröm mégis akkor ért, amikor a barbár scenario-t megláttam. Mindig is arra vágytam, hogy mikromanagement nélkül egy ilyen barom néppel zúzhassam szét a pökhendi nagyhatalmak búráját!

A scenariokon egyértelműen látszik a rengeteg befektetett munka, még saját kezdőképernyőt is kaptak, keretsztorit és számos érdekességet, melyek miatt igazi felfrissülés velük a játék. Ráadásul a scenarioknak saját Civilopédiájuk is van!

Most pedig lássuk, hogyan hatottak az új fejlesztések a Civ IV. játéktörzsére!

A hódítást a Római Birodalommal kezdtem, Julius Caesar nevében alapítottam meg Rómát egy véletlenszerűen generalt huge térképen 17 másik civilizáció társaságában, settler nehézségi fokozaton (ez szégyen, de nem az a cél, hogy elkenjék a számat, hanem hogy bemutathassam a játék újdonságait). Az első évezredek a közvetlen környezet feltérképezésével teltek (iszonyodva vettem tudomásul a pangea-típusú őskontinenst) és szinte az összes szereplővel hamar összeismerkedtem. Noha két rivális civilizáció megelőzött a vallások terén (hinduizmus és buddhizmus), megtagadva tőlük a területemre való belépést elértem, hogy ne tudják védtelen városaimban terjeszteni az igét. Hamarosan a júdaizmussal már nekem is sikerült a szellemi világ felé fordulnom és megkezdtem a terjeszkedést útépítéssel, papok toborzásával. Az Oracle viszonylag hamari felépítésével kaptam egy ingyen találmányt (Iron Working), ugyanakkor scoutjaim idegesen jelentették, hogy Róma (és az időközben alapított másik három város) tágabb környezetében sincsen vas, csak réz. Telepeseim számára ugyancsak elérhetetlen messzeségben láttam egy vágtázó ménest, de már itt nyilvánvalóvá lett, hogy mostoha területet kaptam, mely nem bővelkedik erőforrásokban és nyersanyagokban. Világos, hogy ezen a helyzeten nem óvatos terjeszkedéssel kell majd változtatni, hanem a Római Légió mielőbbi megszervezésével és hadba küldésével.

Hogy aranyhoz jussak és feljebb húzhassam a kutatást (mely leesett 70 %-ra, hogy pozitív maradjon a mérleg), eladtam néhány korai technológiámat és kikutattam a currency-t. A marketek (illetve, mivel Rómáról beszélünk: fórumok) és courthouse-k hasznát ugye senkinek sem kell ecsetelnem? A barbárok elleni védelemül nekiláttam a Nagy Fal megépítésének (ez új, a fal hatásaként a barbárok a kulturális határainkon nem tudnak átlépni). Egyébként ez nem is annyira durva, a rómaiak is húztak (ha jól emlékszem a Balkán területén) határmenti falakat, ezeket limeseknek hívták. Nem kell kínainak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk a fal hasznára, noha tény, hogy a limesek a valódi Római Birodalmat nem védték meg. Nos, reméljük esetemben a Nagy Fal hasznos is lesz, nem csak látványos!

A kereszténység kikutatása meglepő módon nagyjából egybe esett Jézus színrelépésének dátumával. Némi történelemhamisítás lépett fel, hiszen megmaradtam a júdaizmus mellett. Nem egészséges dolog államvallássá tenni valamit, ami nem az.

Időközben egyik hadvezérem jelentette, hogy álmot látott, amelyben a japánok megtámadták az amerikai Pearl Harbort. Mivel szimpatizálok az USA-val, elhatároztam, hogy megelőző csapást intézek Tokugawa ellen. Igen ám, de nincs vas! Nincs vas, ami a hadsereg gerincét alkotó pretoriánusokhoz nélkülözhetetlen. További terjeszkedésbe kezdtem tehát a telepesek kiküldésével és végül sikerült is egy vaslelőhelyre bukkannom. Időközben rájöttem, hogy az igazi fenyegetést a kelták jelentik, megkezdtem hát a pretoriánus hadsereg kiképzését, majd nemsokára rátörtem Brennus büszke népére. Két városa csaknem azonnal elesett én pedig végre egy jó kis méneshez jutottam. Közben megszületett első Great General-om, Timur. Ő már a Warlords speciális egységei közé tartozik. Elhatároztam, hogy hadúrként társítom egyik légiómhoz (arra is felhasználhattam volna, hogy katonai akadémiát vezessen, vagy egységeket képezzen ki egyik városomban). Timur vezetésével már nem okozott különösebb problémát a kelták teljes leigázása.

Ezután a béke századai következtek. Noha a Légió égett a vágytól, hogy tovább meneteljen, inkább a határmenti városaim megerősítésére koncentráltam. Az 1700-as évek derekára már egyértelmű erőfölényben voltam és senki nem mert belém kötni. Fél évszázaddal később a törökök, rá pár évvel Malinézia felajánlották, hogy a vazallusaim lesznek. Hűbéri szerződést kötöttünk (ez is újdonság). Csatlósállamként hűen követik utasításaimat ha hadba szállok valaki ellen, ők is jönnek, ha igényt tartok valamelyik természeti kincsükre, odaadják (ha nem adnák oda, az azonnali hadüzenet lenne). Cserébe a védelmemet élvezik. Ha a vazallus-rendszer előnyeiről és hátrányairól többet akartok tudni, olvassátok el a kézikönyv vonatkozó fejezetét!

A Római Birodalom és a caesar figyelme egyre inkább Oroszország felé fordult. Ők, mint a második legnagyobb területtel rendelkező civilizáció, már régóta célpontként szerepeltek hadvezéreink tervezőasztalainál. Az idő megérett a támadásra, így először tesztelhettük élőben lőporos egységeink hatékonyságát. Először vasútvonalakat húztunk a nyugati zónába, hogy az utánpótlási útvonalak meglegyenek, azután kíméletlen és teljesíthetetlen követelésekkel kezdtük Catherine cárnőt sarcolni. 1867-ben megindítottuk a támadást, melyben egyaránt részt vettek tengerészgyalogosok és a lovasság, de még ostromgépek és ágyúk is. A védelem nem volt felkészülve az invázióra, s a legtöbb ruszki várost egyszerű deszkapalánk védte. Mészárlás volt, nem háború, és Róma dicsősége egyre nőtt.

Az 1900-as évekre készen voltak az első űrhajó-prototípus tervrajzai, az Apolló-program készen állt a startra. Azaz készen állt volna, ha a time victoryval együtt a space race-t is ki nem szedtem volna a győzelmi lehetőségek közül! Így újra át kellett tekintenem a lehetőségeimet, és a rendelkezésemre álló adatok alapján úgy döntöttem, hogy ebből bizony vagy dominant victory lesz, vagy megválaszt az ENSZ a legfelsőbb vezetőnek.

A hódítások tehát folytatódtak, előbb Anglia, majd Németország ellen, ezeket már nem tettem vazallussá, hanem az összes városukat elfoglaltam. A németek az utolsó pillanatban segítséget kértek a spanyoloktól, így új front nyílt, de ekkorra már körönként 6-8 modern armort gyártottam, ezért a temperamentumos nép is csak néhány évig állt meg előttem. A németekhez hasonlóan Izabella is segítséget kért, és Dzsingisz Kán meghallgatta könyörgését. Miután a mongolokat is levertem, a játék véget ért. Ekkor a teljes földi lakosság 58 %-a, a földterület 51 %-a tartozott fennhatóságom alá. Áve Caesar!

Azt kell mondjam, hogy az alapjáték sokkal élvezetesebbé vált a kiegészítőtől, a vazallus-rendszernek köszönhetően pedig immár valódi világháborúk is kitörhetnek, ahol mindenki mindenkinek hadat üzen, aztán mehet a móka. A scenariok pedig újult erővel szállnak harcba szabadidőnk romjaiért. Ezért azt ajánlom, ne is játsszatok ezzel a játékkal, amíg ilyen szép az idő. Menjetek inkább kirándulni.

Végül a feketeleves: noha a Civ IV. optimalizáltsága már sokkal jobb, mint amikor az alapjáték megjelent, nekem az utolsó néhány év (kör) valóságos rémálom volt. Huge térképen a 18 nemzettel, mindent beépítve a játék addigi példás stabilitása megszűnt, a motor alig tudott felállni egy-egy animáció, diplomáciai- vagy tanácsadói képernyő megnyitása után. Még az is előfordult, hogy resetelte a gépet, ez pedig 1 GB RAM-nál már nem kéne, hogy előforduljon. Mindenképpen hagyjatok elég helyet a swap-file számára!

Összességében nagyszerű kiegészítő a Warlords, új életet lehel az amúgy is nagyszerű alapjátékba. Csak ajánlani tudom minden Civ fannak.

---

Pozitívumok: Ötletes újdonságok, részletesen kidolgozott scenario-k, a játékosokat teljesen új stratégiák kidolgozására kényszeríti, szuper multi.

Negatívumok: Huge térképen stabilitási problémák, komoly függőséget okoz.